Újra velük! 20.- rész.

-         -TE VAGY A FÉRJEM SZERETŐJE? – Kiabálta. – AZT MONDTAD, HOGY NEM.

-        - Orsi állj le.- Jött be Dávid.

-         -DE PONT TE…. A SZEMEMBE HAZUDTÁL. – Mondta és a hangja hisztérikussá vált ahogy a könnyei kibuggyantak. – MÉRT Ő? – Fordult Dávid felé. – BENNE ANNYIRA MEGBÍZTAM.

-         -Orsika, kérlek. – Nyugtatta Dávid, de ő mintha nem is hallotta volna.

-         -NEM IS SZÓLSZ? LEGALÁBB MONDJ VALAMIT BAZDMEG! – Üvöltött rám, amire én valami ész nélküli indíttatásból ezt mondtam:

-         -Terhes vagyok Dávidtól és megtartom a babát. – Ahogy kimondtam éreztem, Orsi legfájóbb pontjára tapintottam.

-         -Tessék? – Kérdezte már nyugodtabb hangon. – Micsoda?

-        - Jól hallottad és most elmennél? – Vágott közbe Dávid. – Szeretnék a barátnőmmel lenni.

-         -Gyereket vársz a férjemtől? – Fordult felém.

-        - Igen, 2 hónapos terhes vagyok és…

-         -Neked is van egy férjed. Mért pont az enyémet kellett elvenned? Mért? Neked már van két gyereked és mindened megvan. Viszont nekem csakis Ő van, és ezt is elveszed tőlem. Akkor… - Szolt és letörölte a könnyeit. – Legyetek boldogok. – Eztán kiviharzott a lakásból. Csak álltam egy szál törölközőbe és a fejembe ezer dolog járt. Dávid odajött és átölelt én pedig zokogni kezdtem. Leültünk a kőre és halkan vigasztalt. Fogalmam sincs mennyi ideig ültünk a padlón, mikor Dávid törte meg a csendet.

-         -Gyere menjünk aludni. Eléggé késő van és borzasztóan fáradt vagyok.

-         -Én is. – Fogtam meg a kezét és követtem őt. Csendben egymást ölelve aludtunk el és másnap haza indultam. A napok rettentően lassan vánszorogtak. Éreztem már színt kell valljak otthon, de valahogyan semmi kedvem és energiám nem volt a veszekedéshez. Ám egyik este amikor a gyerekek már elaludtak rájöttem, itt az ideje. Robi a tv előtt ült és valami papírokat rendezett.

-        - Beszélnünk kell. – Léptem oda hozzá, mire feltekintett.

-        - Igen? – Nézett rám és szemeiből kiolvastam, hogy talán sejti is mit akarok neki mondani.

-        - Szeretném ha elválnánk, mert én Győrbe költözök… és terhes vagyok, de nem a tiéd a gyerek.

-         -Micsoda? – Kérdezte és a hangjából már tudtam nagy veszekedés elé nézünk.

-        - Jól hallottad..

-        - Megcsaltál? Kivel? Azzal a… Dáviddal?

-         -Igen, lefeküdtünk és terhes lettem. Nem fogom elvetetni a babát. Mondjuk, már nem is lehetne, de akkor sem.

-        - Nem írok alá semmit. – Vágta rá, majd újra a dolgaiba merült.

-       -  Mért vagy ilyen? Nem érzem így jól magam.

-         -El akarod vinni a gyerekeket is. – Mondta.

-        - Ők velem jönnek. Már találtam nekik óvodát és iskolát is.

-        - Nem hagyom, hogy elvidd őket. Ők az enyémek is. Mindkettő.

-         -Hétvégére hazajönnek…

-         -NEM! – Csattant fel. – Mégis hogy gondoltad ezt? Szerinted nekik milyen érzés lesz új iskolába és óvodába kerülni?

-        - Még kicsik és hamar megszokják. Amúgy is egy nagyvárosba rengeteg új lehetőség van arra, hogy új dolgokat tanuljanak meg.

-         -Ezt megbeszélted velük is? – Kérdezte.

-         Még nem, de majd Szeptemberig átfogom. Amúgy meg már beírattam őket.

-         -EZT NEM ENGEDÉLYEZEM. – Kiabálta. – NEM FOGOD ŐKET ELVENNI TŐLEM.

-        - Ne kiabálj kérlek, mert felébrednek. – Próbáltam csitítani.

-        - Mondd csak mikor érdekeltek téged a gyerekeid? – Kérdezte és egyre mérgesebben nézett rám.

-        -Igenis érdekelnek, mert minden nap beszéltünk telefonon.

-       -  Érdekes amikor Roli kórházba került…

-         -Mért kell lelkiismeret furdalást csinálni nekem?  - Néztem rá.

-         Mert ez az igazság.

-         -Ez hülyeség. – Tagadtam.

-        - Annyira nem értelek. Itt van a két gyereked és itt vagyok én…

-       -  Aki megcsalt szóval ne is szólj semmit.

-      -   Mivel jobb az a pasi mint én, aki szeretlek? – Nézett a szemembe én pedig felnevettem.

-       -  Dávid sosem csalna meg és szereti a gyerekeket. Mellesleg a pici a hasamba az övé.

-         Én legalább nem csináltam másnak gyereket.

-       -  Már ezt sem hiszem el, de nem érdekes akkor is elmegyek Győrbe és se te sem pedig SENKI nem fog -megakadályozni. A papírokat ha nem akarod nem írod alá, de én Dáviddal fogok élni szeptembertől. – Mondtam és kimentem a szobába, de utánam jött.

-        - Hagyd itt őket, és felőlem élheted azzal a másikkal az életed.

-         -Egyedül hagyjam rád? – Csodálkoztam. – Nem szeretném, ha éhen halnának, vagy esetleg koszos ruhájuk lenne és…

-       -  Nem azért már, de ha nem tudnád, van három lányom és volt egy beteg feleségem. Konkrétan mindent én csináltam.

-        - Jó bocsánat. – Mondtam halkan. – De akkor is elválok.

-       -  Mióta tudod, hogy terhes vagy?

-       -  Már egy hónapja, és….

-         -Szereted őt? – Állt elém és a szemeiből furcsán láttam csillogni a fényt. Már majdnem kezdtem megsajnálni, mikor ezt mondta: - Gondolom, valami kis selyemfiú lehet, aki teli van pénzzel.

-         Nem, ez nem így van. Nagyon sokat és nagyon keményen dolgozik azért, hogy pénzt keressen….. mert…

-         Nem érdekel. Mára befejeztem, és megyek feküdni.

    - Kérlek, váljunk el. – Váltottam könyörgőbb hangra.

-        -Csak akkor, ha a gyerekek itt maradnak. – Fordult vissza.

-         -Nem, mert ők az enyémek is. – Csattantam fel. – Szeretem a gyerekeimet és úgy gondolom, hogy az anyjuknál van a helyük.

-        - Ennél nagyobb baromságot nem hallottam még. – Majd becsapta előttem az ajtót.

-         Akkor is nálam van a helyük. – Mentem utána kiabálva. – Szeretni fogják Dávidot.

-        - Fejezd már be, mert nem akarok erről beszélni. – Nézett rám és beszállt az ágyba.

-De igenis beszélgetünk. Szoktasd magad a gondolathoz, hogy akkor is, elmegyek Szeptembertől. – Ezután becsaptam az ajtót magam mögött és a fürdőbe vonultam sírni.