2016. május 23., hétfő

Újra velük 19. rész.

-         -Nyugodj meg. Miből gondolod, hogy megcsal?- Kérdezte Zsebi.
-        - A viselkedéséből… és eljött a Balatonról, mert összevesztünk azon, hogy nem akarja újra beküldeni a kérelmet.
-         -Mért ne akarná? – Hallottuk most Zolit is. – Gyereket szeretne nem?
-        - De igen, és épp ez az. Kibuktam totálisan. Dáviddal annyira jól elvoltunk és… azóta ilyen furcsa amióta…. találkozott a régi szerelmével, aki a barátnőd. – Hallottam és Dávidra néztem. Tekintete komoly volt és nyugodt.
-         -Figyelj szerintem menj haza. – Kezdte Zoli. – Biztos már otthon vár.
-         -Fogalmam sincs merre lehet. A telefonját sosem veszi fel ha hívom, vagy egyszerűen kikapcsolja. Aggódok érte.
-         -Nem lesz semmi baja. – Vágta rá Zsebi – De most tényleg menj haza.
-        - Rendben van. Holnap akkor reggel kilenc és… - Szolt Orsolya és ajtócsukódás után már nem hallottunk semmit. Annyira furdalt a lelkiismeret, hogy nem is tudtam semmit szólni.
-         -Végre elment, már nagyon kell pisilnem. – Mondta Dávid és kilépett az ajtón, én pedig ott maradtam egyedül. Kisvártatva Zoli jött be a szobába.
-        - Remélem tudod, hogy most mit gondolok a kapcsolatotokról? – Tekintete szigorú és mérges volt. – Ezt a szegény asszonyt így átverni. Komolyan nem ismerek a haveromra.
-         -Mért vagy ilyen utálatos velem?
-       -  Azért, mert nem helyes, amit tesztek.
-       -  Szeretjük egymást ez baj? Jó lenne, ha nem avatkoznál bele az életembe.
-         -Főleg hogy te már belemásztál a miénkbe. – Vetette oda, ami nagyon rosszul esett.
-         -Ezzel meg mit akarsz mondani? Hogy menjek el? Nem gondoltam, hogy tolakodásnak veszed, azt, hogy egy pár napig itt vagyok. De ha baj akkor mondd ki nyíltan.
-         Fejezzétek be. – Jött oda Zsebi – Édes kérlek ne már. Ő a legjobb barátnőm és nem fogom hagyni, hogy ellenségek legyetek.
-         -Akkor inkább nem is szólok hozzá. – Mondta és elment. A szavai nagyon fájtak, és úgy döntöttem ez valami jelzés, hogy nagyon hamar el kell innen mennem.
-         -Ne csináld már. – Állított le Zsebi amikor a bőröndömet kezdtem pakolni.
-         -Zoli szerint betolakodó vagyok. – Néztem rá.
-         -Ez nem így van, és majd beszélek vele rendben?
-         -Mikor indulunk? – Jött be Dávid.
-         -Hova mentek? – Kérdezte barátnőm meglepetten.
-       -  A lakásba. Látom, már odapakolsz.
-       -  Maradhatnál itt is. – Kérlelt Zsebi.
-        - Nem, jobb lesz nekem Dávidnál – Válaszoltam csendesen. A lakásba nagyon jól éreztük magunkat. Vacsorát főztünk és sokat nevettünk. Folyamatosan a hasam puszilgatta és simogatta. Rettentően büszke volt, hogy apa lesz. Találgattuk, hogy mi lesz a neme és próbáltunk hozzá illő nevet választani neki. Ő kikötötte, hogy Dávid nem lesz, mire kontráztam, hogy szerintem nagyon szép neve van. A vacsora után a kádban ülve pedig arról beszélgettünk, hogy a sors mennyire kifürkészhetetlen és mégis olyan sok jó dolgot tud tenni. Az ölébe ültem és a kezembe vörösboros poharat tartottam.
-         -Még sosem csináltam ilyen. – Néztem rá a vállam felett. – De jó érzés.
-         -Kevés a bor. – Állapította meg, és egy nagy adag habot húzott felém.
-         -Nem baj, mert úgy látom, hogy a csoki is elfogyott.  – Tekintettem az üres zacskóra.
-         -Olyan hihetetlen ez az egész, hogy ennyi év után itt ülök veled a lakásomba, a kádamba és ….
-         -Most úgy érzem, boldog vagyok. – Vágtam a szavába.
-         -Komolyan? – Nézett rám és a csodaszép barna szemeitől szinte elolvadtam.
-         -Igen, végre kimondhatom. Boldog vagyok. – Majd egy forró csókot adtam neki és felé fordultam. A kád szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk benne. Átöleltem és a hajába túrtam. Teljesen felizgatott az illata és az, hogy nedves a bőre. Megéreztem merevedő hímtagját és teljesen át szellemültem. Már éppen kezdtünk volna belemelegedni a dologba, amikor lentről mozgolódás hallatszott fel.
-         -Mi lehet ez? – Suttogtam. – Azt gondoltam bezártad az ajtót.
-        - Be is és csak egy embernek van még rajtam kívül ide kulcsa.  Maradj itt. – Szolt és miután kimászott a kádból felvette a köntösét és kiment az ajtón. Füleltem, hogy ki lehet az, és nemsokára meghallottam Orsi hangját.
-        - Szia édesem. – Szolt.
-        - Mit keresel itt? – Kérdezte Dávid.
-       -  Tudtam, hogy itt leszel és úgy gondoltam egy kicsit….
-       -  Fejezd be és menj el. Egyedül szeretnék lenni.
-       -  Mért? Ne már édesem. Látom főztél és…. mért van két tányér? – Hallottam Orsolya meglepett hangját. – Meg mért van két pohár és villa és….. ki van még itt rajtam kívül?
-         -Én? – Kérdezett vissza Dávid.
-         -Ki van itt? A szeretőd? – Emelte feljebb a hangját.
-         Miről beszélsz?
-      -   Arról akivel megcsalsz és akivel ettél.
-         -Ha tudni szeretnéd éppen Zoli volt itt, mert az esküvőjük részleteit beszéltük meg.
-         -Látom épp fürödtél. – Váltott Orsolya kicsit gyengédebb hangra. – Nagyon sexi vagy így, hogy csak ez a köntös van rajtad. - Kétségkívül egyetértettem vele.  – Én is nagyon megizzadtam és szerintem én is lefürdök. – Ezután lépteket hallottam, ami a hálószoba előtt abbamaradt. Rájöttem, hogy valószínű most pillantja meg a ruháimat a földön.

-         -Ez meg milyen holmik? – Kérdezte Dávidot – Ki van még itt? Merre van, a fürdőbe? – Majd a léptek újra felerősödtek és nekem már csak annyi időm maradt, hogy kiszálljak, és magam elé kapjak egy törölközőt. Ahogy tekintetünk találkozott láttam a szemébe, hogy mindenkire számított csak rám nem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése