- -Nyugodj meg. Miből gondolod, hogy megcsal?- Kérdezte Zsebi.
- - A viselkedéséből… és eljött a Balatonról, mert
összevesztünk azon, hogy nem akarja újra beküldeni a kérelmet.
- -Mért ne akarná? – Hallottuk most Zolit is. –
Gyereket szeretne nem?
- - De igen, és épp ez az. Kibuktam totálisan.
Dáviddal annyira jól elvoltunk és… azóta ilyen furcsa amióta…. találkozott a
régi szerelmével, aki a barátnőd. – Hallottam és Dávidra néztem. Tekintete
komoly volt és nyugodt.
- -Figyelj szerintem menj haza. – Kezdte Zoli. –
Biztos már otthon vár.
- -Fogalmam sincs merre lehet. A telefonját sosem
veszi fel ha hívom, vagy egyszerűen kikapcsolja. Aggódok érte.
- -Nem lesz semmi baja. – Vágta rá Zsebi – De most
tényleg menj haza.
- - Rendben van. Holnap akkor reggel kilenc és… -
Szolt Orsolya és ajtócsukódás után már nem hallottunk semmit. Annyira furdalt a
lelkiismeret, hogy nem is tudtam semmit szólni.
- -Végre elment, már nagyon kell pisilnem. – Mondta
Dávid és kilépett az ajtón, én pedig ott maradtam egyedül. Kisvártatva Zoli
jött be a szobába.
- - Remélem tudod, hogy most mit gondolok a
kapcsolatotokról? – Tekintete szigorú és mérges volt. – Ezt a szegény asszonyt
így átverni. Komolyan nem ismerek a haveromra.
- -Mért vagy ilyen utálatos velem?
- - Azért, mert nem helyes, amit tesztek.
- - Szeretjük egymást ez baj? Jó lenne, ha nem
avatkoznál bele az életembe.
- -Főleg hogy te már belemásztál a miénkbe. –
Vetette oda, ami nagyon rosszul esett.
- -Ezzel meg mit akarsz mondani? Hogy menjek el?
Nem gondoltam, hogy tolakodásnak veszed, azt, hogy egy pár napig itt vagyok. De
ha baj akkor mondd ki nyíltan.
-
Fejezzétek be. – Jött oda Zsebi – Édes kérlek ne
már. Ő a legjobb barátnőm és nem fogom hagyni, hogy ellenségek legyetek.
- -Akkor inkább nem is szólok hozzá. – Mondta és
elment. A szavai nagyon fájtak, és úgy döntöttem ez valami jelzés, hogy
nagyon hamar el kell innen mennem.
- -Ne csináld már. – Állított le Zsebi amikor a
bőröndömet kezdtem pakolni.
- -Zoli szerint betolakodó vagyok. – Néztem rá.
- -Ez nem így van, és majd beszélek vele rendben?
- -Mikor indulunk? – Jött be Dávid.
- -Hova mentek? – Kérdezte barátnőm meglepetten.
- - A lakásba. Látom, már odapakolsz.
- - Maradhatnál itt is. – Kérlelt Zsebi.
- - Nem, jobb lesz nekem Dávidnál – Válaszoltam
csendesen. A lakásba nagyon jól éreztük magunkat. Vacsorát főztünk és sokat
nevettünk. Folyamatosan a hasam puszilgatta és simogatta. Rettentően büszke
volt, hogy apa lesz. Találgattuk, hogy mi lesz a neme és próbáltunk hozzá illő
nevet választani neki. Ő kikötötte, hogy Dávid nem lesz, mire kontráztam, hogy
szerintem nagyon szép neve van. A vacsora után a kádban ülve pedig arról
beszélgettünk, hogy a sors mennyire kifürkészhetetlen és mégis olyan sok jó
dolgot tud tenni. Az ölébe ültem és a kezembe vörösboros poharat tartottam.
- -Még sosem csináltam ilyen. – Néztem rá a vállam
felett. – De jó érzés.
- -Kevés a bor. – Állapította meg, és egy nagy adag
habot húzott felém.
- -Nem baj, mert úgy látom, hogy a csoki is
elfogyott. – Tekintettem az üres
zacskóra.
- -Olyan hihetetlen ez az egész, hogy ennyi év után
itt ülök veled a lakásomba, a kádamba és ….
- -Most úgy érzem, boldog vagyok. – Vágtam a
szavába.
- -Komolyan? – Nézett rám és a csodaszép barna
szemeitől szinte elolvadtam.
- -Igen, végre kimondhatom. Boldog vagyok. – Majd
egy forró csókot adtam neki és felé fordultam. A kád szerencsére elég nagy volt
ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk benne. Átöleltem és a hajába túrtam. Teljesen
felizgatott az illata és az, hogy nedves a bőre. Megéreztem merevedő hímtagját
és teljesen át szellemültem. Már éppen kezdtünk volna belemelegedni a dologba,
amikor lentről mozgolódás hallatszott fel.
- -Mi lehet ez? – Suttogtam. – Azt gondoltam
bezártad az ajtót.
- - Be is és csak egy embernek van még rajtam kívül
ide kulcsa. Maradj itt. – Szolt és
miután kimászott a kádból felvette a köntösét és kiment az ajtón. Füleltem,
hogy ki lehet az, és nemsokára meghallottam Orsi hangját.
- - Szia édesem. – Szolt.
- - Mit keresel itt? – Kérdezte Dávid.
- - Tudtam, hogy itt leszel és úgy gondoltam egy
kicsit….
- - Fejezd be és menj el. Egyedül szeretnék lenni.
- - Mért? Ne már édesem. Látom főztél és…. mért van
két tányér? – Hallottam Orsolya meglepett hangját. – Meg mért van két pohár és
villa és….. ki van még itt rajtam kívül?
- -Én? – Kérdezett vissza Dávid.
- -Ki van itt? A szeretőd? – Emelte feljebb a
hangját.
-
Miről beszélsz?
- - Arról akivel megcsalsz és akivel ettél.
- -Ha tudni szeretnéd éppen Zoli volt itt, mert az
esküvőjük részleteit beszéltük meg.
- -Látom épp fürödtél. – Váltott Orsolya kicsit
gyengédebb hangra. – Nagyon sexi vagy így, hogy csak ez a köntös van rajtad. -
Kétségkívül egyetértettem vele. – Én is
nagyon megizzadtam és szerintem én is lefürdök. – Ezután lépteket hallottam, ami
a hálószoba előtt abbamaradt. Rájöttem, hogy valószínű most pillantja meg a
ruháimat a földön.
- -Ez meg milyen holmik? – Kérdezte Dávidot – Ki
van még itt? Merre van, a fürdőbe? – Majd a léptek újra felerősödtek és nekem
már csak annyi időm maradt, hogy kiszálljak, és magam elé kapjak egy
törölközőt. Ahogy tekintetünk találkozott láttam a szemébe, hogy mindenkire
számított csak rám nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése