- -TE VAGY A FÉRJEM SZERETŐJE? – Kiabálta. – AZT
MONDTAD, HOGY NEM.
- - Orsi állj le.- Jött be Dávid.
- -DE PONT TE…. A SZEMEMBE HAZUDTÁL. – Mondta és a
hangja hisztérikussá vált ahogy a könnyei kibuggyantak. – MÉRT Ő? – Fordult Dávid
felé. – BENNE ANNYIRA MEGBÍZTAM.
- -Orsika, kérlek. – Nyugtatta Dávid, de ő mintha
nem is hallotta volna.
- -NEM IS SZÓLSZ? LEGALÁBB MONDJ VALAMIT BAZDMEG! –
Üvöltött rám, amire én valami ész nélküli indíttatásból ezt mondtam:
- -Terhes vagyok Dávidtól és megtartom a babát. –
Ahogy kimondtam éreztem, Orsi legfájóbb pontjára tapintottam.
- -Tessék? – Kérdezte már nyugodtabb hangon. –
Micsoda?
- - Jól hallottad és most elmennél? – Vágott közbe
Dávid. – Szeretnék a barátnőmmel lenni.
- -Gyereket vársz a férjemtől? – Fordult felém.
- - Igen, 2 hónapos terhes vagyok és…
- -Neked is van egy férjed. Mért pont az enyémet
kellett elvenned? Mért? Neked már van két gyereked és mindened megvan. Viszont
nekem csakis Ő van, és ezt is elveszed tőlem. Akkor… - Szolt és letörölte a
könnyeit. – Legyetek boldogok. – Eztán kiviharzott a lakásból. Csak álltam egy
szál törölközőbe és a fejembe ezer dolog járt. Dávid odajött és átölelt én
pedig zokogni kezdtem. Leültünk a kőre és halkan vigasztalt. Fogalmam sincs
mennyi ideig ültünk a padlón, mikor Dávid törte meg a csendet.
- -Gyere menjünk aludni. Eléggé késő van és
borzasztóan fáradt vagyok.
- -Én is. – Fogtam meg a kezét és követtem őt.
Csendben egymást ölelve aludtunk el és másnap haza indultam. A napok rettentően
lassan vánszorogtak. Éreztem már színt kell valljak otthon, de valahogyan semmi
kedvem és energiám nem volt a veszekedéshez. Ám egyik este amikor a gyerekek
már elaludtak rájöttem, itt az ideje. Robi a tv előtt ült és valami papírokat
rendezett.
- - Beszélnünk kell. – Léptem oda hozzá, mire
feltekintett.
- - Igen? – Nézett rám és szemeiből kiolvastam, hogy
talán sejti is mit akarok neki mondani.
- - Szeretném ha elválnánk, mert én Győrbe költözök…
és terhes vagyok, de nem a tiéd a gyerek.
- -Micsoda? – Kérdezte és a hangjából már tudtam
nagy veszekedés elé nézünk.
- - Jól hallottad..
- - Megcsaltál? Kivel? Azzal a… Dáviddal?
- -Igen, lefeküdtünk és terhes lettem. Nem fogom
elvetetni a babát. Mondjuk, már nem is lehetne, de akkor sem.
- - Nem írok alá semmit. – Vágta rá, majd újra a
dolgaiba merült.
- - Mért vagy ilyen? Nem érzem így jól magam.
- -El akarod vinni a gyerekeket is. – Mondta.
- - Ők velem jönnek. Már találtam nekik óvodát és
iskolát is.
- - Nem hagyom, hogy elvidd őket. Ők az enyémek is.
Mindkettő.
- -Hétvégére hazajönnek…
- -NEM! – Csattant fel. – Mégis hogy gondoltad ezt?
Szerinted nekik milyen érzés lesz új iskolába és óvodába kerülni?
- - Még kicsik és hamar megszokják. Amúgy is egy
nagyvárosba rengeteg új lehetőség van arra, hogy új dolgokat tanuljanak meg.
- -Ezt megbeszélted velük is? – Kérdezte.
-
Még nem, de majd Szeptemberig átfogom. Amúgy meg
már beírattam őket.
- -EZT NEM ENGEDÉLYEZEM. – Kiabálta. – NEM FOGOD
ŐKET ELVENNI TŐLEM.
- - Ne kiabálj kérlek, mert felébrednek. – Próbáltam
csitítani.
- - Mondd csak mikor érdekeltek téged a gyerekeid? –
Kérdezte és egyre mérgesebben nézett rám.
- -Igenis érdekelnek, mert minden nap beszéltünk
telefonon.
- - Érdekes amikor Roli kórházba került…
- -Mért kell lelkiismeret furdalást csinálni
nekem? - Néztem rá.
-
Mert ez az igazság.
- -Ez hülyeség. – Tagadtam.
- - Annyira nem értelek. Itt van a két gyereked és
itt vagyok én…
- - Aki megcsalt szóval ne is szólj semmit.
- - Mivel jobb az a pasi mint én, aki szeretlek? –
Nézett a szemembe én pedig felnevettem.
- - Dávid sosem csalna meg és szereti a gyerekeket.
Mellesleg a pici a hasamba az övé.
-
Én legalább nem csináltam másnak gyereket.
- - Már ezt sem hiszem el, de nem érdekes akkor is
elmegyek Győrbe és se te sem pedig SENKI nem fog -megakadályozni. A papírokat ha
nem akarod nem írod alá, de én Dáviddal fogok élni szeptembertől. – Mondtam és kimentem
a szobába, de utánam jött.
- - Hagyd itt őket, és felőlem élheted azzal a
másikkal az életed.
- -Egyedül hagyjam rád? – Csodálkoztam. – Nem
szeretném, ha éhen halnának, vagy esetleg koszos ruhájuk lenne és…
- - Nem azért már, de ha nem tudnád, van három lányom
és volt egy beteg feleségem. Konkrétan mindent én csináltam.
- - Jó bocsánat. – Mondtam halkan. – De akkor is
elválok.
- - Mióta tudod, hogy terhes vagy?
- - Már egy hónapja, és….
- -Szereted őt? – Állt elém és a szemeiből furcsán
láttam csillogni a fényt. Már majdnem kezdtem megsajnálni, mikor ezt mondta: -
Gondolom, valami kis selyemfiú lehet, aki teli van pénzzel.
-
Nem, ez nem így van. Nagyon sokat és nagyon
keményen dolgozik azért, hogy pénzt keressen….. mert…
-
Nem érdekel. Mára befejeztem, és megyek feküdni.
- Kérlek, váljunk el. – Váltottam
könyörgőbb hangra.
- -Csak akkor, ha a gyerekek itt maradnak. –
Fordult vissza.
- -Nem, mert ők az enyémek is. – Csattantam fel. –
Szeretem a gyerekeimet és úgy gondolom, hogy az anyjuknál van a helyük.
- - Ennél nagyobb baromságot nem hallottam még. –
Majd becsapta előttem az ajtót.
-
Akkor is nálam van a helyük. – Mentem utána
kiabálva. – Szeretni fogják Dávidot.
- - Fejezd már be, mert nem akarok erről beszélni. –
Nézett rám és beszállt az ágyba.
-De igenis beszélgetünk. Szoktasd magad a gondolathoz, hogy akkor is, elmegyek Szeptembertől. – Ezután
becsaptam az ajtót magam mögött és a fürdőbe vonultam sírni.